Kedves Lomnici Zoltán!
Kettős érzésekkel értesültem róla, hogy mai előadásában ismét az általam vezetett szervezettel (TASZ - Társaság a Szabadságjogokért) példálózott.
Egyfelől örülök az önkéntes reklámozásnak amelyet következetesen folytat velünk kapcsolatban, másfelől szeretném ha a tényeket alaposabban áttanulmányozná mielőtt legközelebb hívatlan önkéntesünkül szegődik.
Ilyen tény például, hogy az Ön állításával szemben a 2006-os, jogilag és erkölcsileg egyformán elfogadhatatlan rendőrattak után 11 sértettet képviseltünk sikerrel az akkori hatalommal szemben. 2007-ben az akkor még ellenzékben levő Orbán Viktort képviseltük egy személyiségi jogi perben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal szemben. Nyilván nem szeretett minket ezért az akkori hatalom, de nem is tartjuk feladatunknak hogy szeressen minket vagy felvonulásokon éltessük.
Pártállástól, világnézettől és a regnáló kormány színétől függetlenül védjük azokat akiket a hatalom korlátozni akar törvényes jogaik gyakorlásában. Igen, Ön is számíthat ránk ha mondjuk egyszer majd a CÖF-öt nem engedi a hatóság tüntetni valamilyen mondvacsinált okból. Tudom hogy ezen most mosolyog, hiszen ilyesmi ma aligha fordulhat elő, de mi készek leszünk akkor is megvédeni Önt amikor ez majd mindenki más számára csak nyűg lesz. Ön azt mondja hogy a fogyatékkal élők vagy a romák problémái nem aktuálisak és olyan témák felé terelne minket, amiket aktívan felügyelnek erőforrással jól ellátott állami szervek (MNB, NMHH, stb). Úgy érti hogy ezek a szervezetek rosszul végzik a feladatukat? Úgy érti hogy a romák vagy a fogyatékkal élők összes problémáját olyan jól megoldotta a kormányzat hogy már semmi tennivalója nincs egy magunkfajta civil szervezetnek? Őszintén érdekelne erről a véleménye, szerintem több százezer emberről van szó akikről a hatalom igyekszik tudomást sem venni vagy éppen városhatáron kívül tudni. Történetesen ők is magyar állampolgárok akiknek az Alaptörvény szerint ugyanannyi joguk van mint Önnek vagy nekem, a gyakorlatban mégsem tudnak élni vele.